Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétsége valósul meg akkor, ha a gyermeket nevelő szülő meggátolja a külön élő szülő és a gyermek közötti kapcsolatot akként, hogy önhibából, bírság kiszabása után sem adja át a kiskorú gyermeket az elvitelre jogosult részére, illetve az egyéb kapcsolattartást nem biztosítja. Pl. nem teszi lehetővé a telefonon történő kapcsolattartást.
A kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása bűncselekmény, ami egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, de a Kúria Pfv.IV.20.445/2015/4. sz. határozata értelmében személyiségi jogsértést nem valósít meg.
A kapcsolattartáshoz való jog Magyarország Alaptörvényéből eredeztethető, ennek értelmében a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. A kapcsolattartáshoz való jog nevesített személyiségi jog, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani.
A kapcsolattartáshoz való jog megilleti a gyermeket, vagyis a gyermeknek joga van arra, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.
A gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. A gyermek-szülő közötti kapcsolat kialakításának akadályozása a családi élet tiszteletben tartásához való személyhez fűződő jogot is sérti.
Törvényi rendelkezések azonban önmagukban nem eredményezik a kapcsolattartáshoz való jog érvényesülését, annak számos esetben érvényt kell szerezni.
A kapcsolattartással összefüggésben a felek között számos konfliktusra kerülhet sor, gyakran előfordulnak olyan esetek, hogy a szülők több alkalommal feljelentik egymást különböző hatóságoknál, pl. kiskorú veszélyeztetése, tartási kötelezettség elmulasztása miatt. A felek elmérgesedett viszonya következtében a gyermekekben szorongás alakulhat ki, pszichoterápiás foglalkozásokon részvétel, pszichológus segítségének igénybevétele válhat szükségessé amiatt, hogy a gyermek egy számára megoldhatatlan érzelmi döntés kényszerű szorításában érzi magát, amelyet sem racionálisan, sem érzelmileg nem képes feldolgozni.
A különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás meggátlása a fizikai érintkezés ellehetetlenítését a normális szülő-gyermek közötti viszony meghiúsítását célozza, azzal hogy igen gyakran a kötelező tájékoztatás is elmarad a gyermek bölcsődei, óvodai elhelyezéséről, tanulmányairól, betegségeiről. A gyermeket nevelő szülőt ebben saját önző szempontjai, féltékenysége vezérlik, melyek a gyermeke érdekét háttérbe szorította és ezzel saját nevelési alkalmassága kérdőjeleződik meg. felek közötti elmérgesedett viszony gyakran oda vezethet, hogy egymást súlyos bűncselekmény elkövetésével is gyanúsítják.
A gyermeket nevelő szülő a gyermeket kifejezetten a külön élő szülő ellen hangolhatja. helyzetben a gyermek érdekében szükséges a gyermek elhelyezése a jobb nevelési képességű szülőnél. Fontos tudni, hogy a bírósági gyakorlat szerint a kapcsolattartás akadályozása csak akkor indokolja a gyermek elhelyezésének megváltoztatását, ha a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. A kapcsolattartás akadályozása következtében kialakult helyzet a gyermek védelembe vételét indokolja. A gyermek elhelyezésének megváltoztatását nem alapozza meg az az eset, amikor a gyermek külföldi oktatási intézményben tartózkodása miatt a kapcsolattartásban a külön élő szülő akadályoztatva van.
Btk. 210. § (1) értelmében aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának tényállási elemei:
• önhibájából
• a kapcsolattartás akadályozása
• a kapcsolattartás kikényszerítése céljából alkalmazott bírság kiszabása után.
A bűncselekmény alanya az, aki a kiskorúval való kapcsolattartást biztosítani köteles, vagyis az a személy, akinél a kiskorút hatósági határozattal elhelyezték.
A vonatkozó eseti döntés szerint /BH 2016.1.2/ A kiskorúval kapcsolattartás akadályozásának vétsége szempontjából az önhiba vizsgálata – szemben az 1978. évi IV. törvény szerinti jogállapottal, ahol ez a büntethetőségi előfeltételként meghatározott bírságolás körében a gyámhatóság feladata volt – a bíróságra hárul.
A kapcsolattartás akadályozása tehát akkor válik tényállásszerűvé, amikor a terhelt bírság kiszabását követően is ellehetetleníti magatartásával a hatósági határozaton alapuló különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást. A terhelt ilyen, bírósági határozattal szembehelyezkedő magatartása akként értékelhető, hogy a terhelt önhibából nem tesz eleget a bírósági határozatban foglaltaknak.
A bűnösség megállapítása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a terhelt a cselekményének társadalomra veszélyességével tisztában volt-e, tudattartama mire terjed ki. Kapcsolattartás akadályozása esetén a terhelt előtt minden esetben ismert a bíróság azon határozata, ami szabályozta a szülők kapcsolattartását.
A terhelt a bírság kiszabását követően tisztában van azzal is, hogy cselekményét jogszabály tiltja, így cselekményének a társadalomra veszélyességével is tisztában kell lennie. Ebből következően a társadalomra veszélyességben való tévedésre alappal a terhelt nem hivatkozhat. objektív tényállást figyelembe véve nem fogadható el olyan vádlotti védekezés, hogy a vádlott cselekménye társadalomra veszélyességében tévedésben volt. A társadalomra való veszélyességet nem az egyén értékítélete határozza meg, alakítja ki.bírósági gyakorlat szerint kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg az a szülő, aki a kiskorú bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatja, a másik szülővel való kapcsolattartását huzamos ideig akadályozza, a kiskorút a másik szülő ellen neveli és e kötelességszegő magatartása a kiskorú értékrendjének, jellemének, lelki fejlődésének kedvezőtlen alakulását eredményezi [BH 2007.35.].
Tudni kell, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatásának van helye, ha a szülő a másik szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartását hosszabb időn át, hatósági intézkedések ellenére meghiúsítja, a különélő szülőt alaptalanul a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekménnyel vádolja és lejáratásába a gyermeket is bevonja [EH 2008.1776].