A jog szerint egy tartási szerződés akkor lehet jóerkölcsbe ütköző, ha a felek valójában nem tartást akarnak, hanem a szerződés csak „álcázza” a vagyonszerzést, különösen akkor, ha:
- az eltartott gyógyíthatatlan,
- a kötelezett tudja, hogy az eltartott nagyon hamar meg fog halni,
- és a szerződés célja nem a gondozás, hanem a gyors, tisztességtelen vagyonszerzés.
A bírói gyakorlat szerint tehát a jóerkölcsbe ütközés nem automatikus, hanem mindig az összes körülmény alapján dönthető el.
Mikor nem ütközik jóerkölcsbe a tartási szerződés?
1. Ha valódi tartás történt, nem színlelt vagyonszerzés
Egy jogesetben a két alperes az édesanyját hónapokon át, folyamatosan gondozta. A bíróság megállapította: a nyújtott gondozás értéke több mint kétszerese volt annak, amit a szerződésben havi tartásként meghatároztak.
Ez önmagában kizárja a tisztességtelen vagyonszerzést.
2. Ha a tartás ténylegesen megvalósítható.
3. A szerződés célja nem a gyors vagyonszerzés.
Így ha az eltartott:
- ragaszkodik a házához,
- otthon akar maradni,
- szerető, bizalmi gondoskodást akar,
- nem intézményt, nem idegen gondozót.
A bírói gyakorlat szerint nem ütközhet jóerkölcsbe a gyermekekkel kötött tartási szerződés, mert az azt jelentené, hogy az idős, beteg szülőnek idegenekre kellene bíznia magát, vagy intézménybe kellene költöznie, mert a gyermekeivel kötött visszterhes szerződés „jóerkölcsbe ütközne”. Ez a jog szerint életszerűtlen és méltánytalan.
A Legfelsőbb Bíróság egy irányadó ítéletében kimondta, hogy a jóerkölcsbe ütközés a tények mérlegelésével állapítható meg.
Ha tényként megállapítható, hogy valódi gondozás történt és a felek szabad akaratából jött létre a visszterhes szerződés, úgy a tartási szerződés jóerkölcsbe ütközése nem állapítható meg.