A szállásdíj meg nem fizetése hosszú ideig visszatérő kérdés a volt a büntetőjogban: vajon a szolgáltatás ellenértékének elmaradása kárnak vagy elmaradt haszonnak minősül? A Legfelsőbb Bíróság annak idején egy konkrét ügy kapcsán egyértelműen állást foglalt – és ezzel lezárta a dogmatikai vitát. A jogalkotó pedig törvényi erőre emelte a bírói gyakorlatot.
Az ügy rövid leírása
A terhelt egy panzióban vett ki szobát alkalmi ismerősével, majd másnap reggeli előtt fizetés nélkül távozott. Már a szoba elfoglalásakor sem állt szándékában a szállásdíj és a minibár-fogyasztás megfizetése.
A terhelt ténylegesen kétféle szolgáltatást vett igénybe:
- Szállásdíj
- Minibár-fogyasztás
A bíróság a terheltet csalás vétségében mondta ki bűnösnek, és börtönbüntetésre ítélte. Ezután a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be, arra hivatkozva, hogy :
- a minibár-fogyasztás a valódi kár,
- a szállásdíj viszont nem kár, hanem elmaradt haszon, hiszen a szállásadónak csak a tényleges költségei csökkentek, a haszonrész nem vagyoncsökkenés.
A terhelt védője szerint a szállásdíj két részből áll: a ténylegesen felmerült költségből és a haszonból. Véleménye szerint büntetőjogi kárként pedig csak a vagyoncsökkenés értékelhető, a meg nem szerzett nyereség nem minősül kárnak.
A Legfelsőbb Bíróság döntése
A Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta:
A szállásdíj meg nem fizetett ellenértéke kár, nem elmaradt haszon. Indokai az alábbiak voltak:
- A vagyon fogalmába a követelések is beletartoznak.
- A szállásadó a szolgáltatás teljesítésével követelést szerez a díjra.
- Ha a díjat nem fizetik meg, a sértett vagyonában értékcsökkenés következik be.
- Ez a csökkenés kárként jelenik meg, nem elmaradt vagyoni előnyként.
A bíróság hangsúlyozta: a szállás, éttermi szolgáltatás, közlekedési szolgáltatás piaci értékkel bír. Ha valaki fizetési szándék nélkül veszi igénybe, a szolgáltatás díja kárnak minősül. A döntés összhangban áll a bírói gyakorlattal, amely következetesen kárnak tekinti a szálláshely szolgáltatás meg nem fizetett ellenértéket.
Összegzés
A bírói gyakorlatot a 2013-ban hatályba lépett új Btk. (2012. évi C. törvény) törvényi erőre emelte azzal, hogy kifejezetten rögzíti, hogy „Kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.”(Btk. 373. § (7) bekezdés). Ezzel a jogalkotó véglegesítette: szolgáltatás ellenértéke büntetőjogi kár, nem elmaradt haszon.